Zsófi vagyok. Egykor építész, négygyerekes anyuka, erdőjáró, keramikus. Egész gyerekkoromban imádtam sarazni, homokozni. A széplaki nyaralásaim egyik legmeghatározóbb élménye, hogy Klári nénihez járhattam agyagozni. Aztán valahogy évekig nem nyúltam agyaghoz. Jött más: egyetem, munka, gyerekek. Majd sok-sok év kihagyás után, Irmuskával a hátamon, újra megérkezett az érzés – a hívás. El is indultam egy nyitott műhelybe agyagozni. Először csak tanfolyamok, workshopok… aztán egyre mélyebbre vitt. Éreztem, hogy itt az idő: szeretném igazán megismerni, megtanulni ezt a mesterséget. Elvégeztem a fazekas képzést, majd a keramikus képzést. Így öt év tanulás után hivatalosan is keramikus lettem.